Koncerteken láthattátok, hogy milyen az, amikor rajonganak az emberek valakiért. Amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe, valami hasonló történt: az emberek szinte önkívületi állapotba kerültek. Tegyük fel: Jézus korának influenszere volt? Az biztos, hogy tetteiből jó páran megértették, ő rendkívüli, az Isten küldötte. Királyként üdvözölték. A királynak akkoriban is kijárt a pompa: szőnyegen vonuljon, magasan üljön, üdvözöljék. Ezért veszik le az emberek a felső ruhájukat, elé térítik, pálmafa ágakkal integetnek neki.
Ha a közösségi médiában benne vagytok, akkor ti is követtek embereket, csoportokat. Van olyan, akinek a hirdetése minden nap felugrik az oldalatokra, a másiké csak ritkán. Jézus követése ennél sokkal mélyebb! Mindennapos, időnként gyötrelmes és fáradtságos is, mert döntéseket kell hozni a kísértésekkel szemben. Tudjuk, hogy a tömeg Pilátustól később azt követelte, hogy feszíttesse keresztre. Ez megtörtént, de mi már tudjuk, hogy Jézus a halát legyőzte, harmadnapra feltámadott. Vele mi is legyőzhetjük a kísértéseket. Ha pedig elbukunk, van szabadulás, megbocsátás és megújult élet.
Az iskolalelkész ma reggeli áhítata nyomán -
