BUÉK! Képesek vagyunk változni!
Évindító áhítatunkon elhangzott, hogy amikor vendégeket fogadunk, előtte felkészülünk, de ilyenkor gyakran túlszámítjuk magunkat és a vendégek sok maradékot hagynak maguk után. A ma felolvasott evangéliumi részletben (Jn. 2. 1-11.) ennek pontosan az ellenkezője történik: nincs elég bor. Mária, aki ezt szóvá teszi, lehet, hogy az esemény előtt semmi csodát nem tapasztalt még Jézus körül. Most mégis bizalommal lép Jézushoz, aki azt válaszolja, hogy nem jött el még az ő órája. Mi emberek gyakran mérgesek vagyunk, ha nem kapjuk meg egyszerre, amit kérünk.
Az Úristent sajnos képesek vagyunk automataként kezelni és inkább csak akkor szólítjuk meg, amikor pácban vagyunk. Olyan ez, mintha őt csak a bajban lehetne megszólítani.
Ebben az történetben viszont azt látjuk, hogy ő az örömben is jelen van. A megörökített történet szerint Jézus a tisztálkodásra előkészített vízből hozatott a szolgákkal, körülbelül 600 liter mennyiségben. Nekik parancsolta meg, hogy hordják ki, így csak ők tudtak róla. A vendégseregnek valószínűleg csak akkor esett le a tantusz, amikor látták a násznagy arcán, hogy amit megkóstol, az finom. Sokszor mi sem vesszük észre, hogy csoda történt. Pl. az is csoda, ha egy morcos ember, aki mindig csak a rosszat veszi észre és állandóan morgolódik, lassan megváltozik. Vagy például amikor valaki folyamatosan elkésik, aztán megváltozik és időben teszi meg a dolgait. Ahogy a víz át tudott változni vörös színű, testes, ízletes borrá, úgy képesek vagyunk mi is megváltozni.
Az áhítatot követően igazgató úr a következő BUÉK kívánsággal indította el az új esztendőt: Bízzatok! Urunk érkezése közel!