„Szövetségre lépek veled és megtudod, hogy én vagyok az Úr!” (Ez 16, 62)
Szövetkezet, szövetkezik, szövet! Ezek jutnak eszembe először a szövetség szóról. Olyan külön álló részek, amik mégis egybe köttettek. Nem lehet Őket elválasztani, külön venni egymástól, hogy ne sérüljenek. Így szövetkezik velünk is az Úr! Össze vagyunk kötve! Már nem két szálon fut a történet, hanem egy, jóval erősebb kötéllé vált. Szövetségre lép az Isten. Ő akarja, Ő kezdeményezni, velünk emberekkel. Eggyé akar válni, szerves részünkké akar válni. Mert az Úr, ilyen úr! Emberhez közellépő Úr! Ember közelébe lépő Úr.
„De nálad van a bocsánat, ezért félnek Téged!” (Zsolt 130,4)
Hogy vagyunk a megbocsátással? Nem arra gondolok, hogy szemet hunyunk valami felett vagy úgy teszünk, mintha jóban lennénk, hanem valóságosan, teljesen, igaziból megbocsátunk! Ez iszonyú nehéz, nagyon. Ehhez szerintem az kell, hogy lássuk az egész embert. Az, hogy milyen is valójában, hogy mi van még benne. Nem csak épp az adott pillanatot, az adott tettet. Ehhez pedig rengeteg nyugalom, szeretet és ismeret kell. Ennek eléggé hiányában vagyunk. Aki így ismeri az életet, annak hatalma van. Ő hatalmas. Ő az Isten!
„Simon Péter így felelt: Te vagy a krisztus az élő Isten fia!” (Mt 16,16)
Péter, aki nem volt egy képzett teológus. Nem olvasta a teológusokat, nem írt keresztlevelet, nem volt teológiai professzor, vagy egyetemi tanár. Nem beszélt nyelveken, nem volt vizsgája egyháztörténetből és lehetne sorolni. Sőt! Nagyon is esendő, bátortalan, gyáva ember volt. Ez a Péter nem az egyházfenntartói járulékot látta és tartotta a fontosnak. Nem is azt, hogy kell-e a papoknak stólát viselniük vagy kinek, hogy áll a haja! De Péter egyet tudott, egy dolgot felismert. Hogy Jézus az élő Isten fia.
„Ne segítsd a bűnöst azzal, hogy hamisan tanúskodsz mellette!” (2 Móz 23, 1b)
Vétkesek közt cinkos, aki néma. Jól ismerjük Babits Mihály szavait! Sokat gondolkozom mostanában azon, hogy rosszat tenni vagy hagyni, hogy a rossz megtörténjen, hogy van-e különbség a kettő között! Olyan remekül tudunk csúsztatni, elfordulni, keverni az események között, ideológiákat alkotni, megmagyarázni. Mindeközben meg támogatjuk a rosszat a hasadást! A kettészakadtságot. Miért nehéz egyenesen fogalmazni. Egyenesen, de szeretettel? Miért nem tudunk igent vagy nemet mondani? Miért kellenek a játszmák? Ismerhető, érthető világ akkor lesz, ismerhetővé és érthetővé tesszük!
„ Az ősz ember előtt kellj fel és becsüld meg az öregembert!” (3 Móz 19,32a)
Nemrég olvastam egy cikket, amiből egy sort szeretnék most idecitálni. – Ha még olvasod ezeket a sorokat és élsz, akkor igazi túlélő vagy” – Mennyi élmény, hatás ér egy embert? Rengeteg! Halálok, bukások, örömök, tragédiák, drámák, szerelmek, betegség, rengeteg élmény! Legtöbbször nem is tudjuk, hogy mi van egy ember életében. Mondjuk szeretném hozzátenni, hogy nem is akarjuk tudni! Nem vagyunk kíváncsiak a másikra. Vagy talán pontosabban csak kíváncsiak vagyunk, de igazából nem érdek minket sokszor a másik élete. Csak a szemét látjuk a ruháját és kész is a diagnózis! Mert diagnózis felállításban nagyon jók vagyunk! Ő ilyen és kész! Ő meg amolyan! Becsüljük egymást! Becsüljük az időseket és alázattal merjünk tanulni tőlük az életükből.
„Ne maradjon meggyalázva az elnyomott!” (Zsolt 74,21)
Elnyomni, lenyomni, ismerős szavak lehetnek, ismerős élmények. Talán az egyik legrosszabb helyzet, ha valaki elnyom minket. Mikor nem engedi, hogy azok legyünk, akik vagyunk! Mert Ő, a másik tudja az igazat! Ebben az igében, arra kapunk meghívást, hogy ne hagyjuk úgy a másikat! Ne hagyjuk a gyalázatban. Mert az elnyomás a leg meggyalázóbb! Mikor magam felemelem és a másikat letaszítom! Milyen alapon? Ha már vannak elnyomottak, ha van elnyomás, akkor figyeljünk arra, hogy felemeljük a másikat!
„Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki Vagyok!” (2 Móz 3, 14a)
Én vagyok! Voltam és leszek. A Vagyok vagyok. Kicsit nehezen értelmezhető megfogalmazás. A létező vagyok. Hozzám ez áll a legközelebb. Aki az életet a létet adja, akiben benne van az élet. Aki növeszti a virágot, aki életben tartja a magvakat, aki a semmiből is teremt. Ez az élő Úr szólt Mózesnek, ez az élő Úr szól ma is hozzánk. Vagyok, aki Vagyok!
