„Az Úr terve örökké megmarad.” (Zsolt 33,11a)
Mennyi terve van egy embernek élete során? Rengeteg. Tervezünk életet, házat, egészséget, kapcsolatokat, munkát. Aztán vagy sikerül vagy nem. Sokszor vagy erőnk nincs megvalósítani a terveket vagy az élet akarja másképp. De az Úr terve, örökké megmarad. Az Ő tervei nem hiúsulnak meg. Az Ő terve, hogy terve van az emberrel. Veled is és velem is. Terve van, méghozzá szép és jó terve van. elmondani, megértetni velünk, hogy Ő a szerető Isten, aki kézben tartja ezt a világot.
„Isten azonban látta nyomorúságomat és kezem munkáját.” (1Móz 31,42)
Fontos nekünk, hogy észrevegyék és elismerjék a munkánkat. Mindenki ismeri azt az elszomorító érzést, mikor valamit nagy szívvel, szeretettel teszünk és a másik nemhogy nem dicsér meg, de észre sem veszi. Isten másképp van velünk. Tudja és látja, hogy mit teszünk magunkért a világért és egymásért. Nem biztos, hogy szétkürtöli, vagy oklevelet ad érte, de azt üzeni ma is nekünk, hogy tudja, tudja mit teszünk bele az életbe. Nem hagyja figyelmen kívül. Látja nehézségeinket és kezünk munkáját.
„Isten nincs messzire egyikünktől sem.” (Apcsel 17,27)
Távolság, közelség. Milyen nehéz szavak ezek. Mikor valaki mellettünk van és mégis azt érezzük, hogy távol és van olyan is, mikor valaki már nincs is az élők sorában, mégis közel érezzük magunkat hozzá. Így vagyunk talán a hitünkkel is. Olykor távol érezzük magunkat az Istentől, máskor meg közel. Jó érzések ezek, de fontos tudni, hogy az Isten nem azért van közel, mert közel érezzük őt vagy sem, hanem azért mert közel akar lenni. Nagyon közel hozzánk. Benne élünk, mozgunk és vagyunk.
