„Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől.” (Zsid 12. 15a)
Egymásra vagyunk bízva. Az Isten annyira szeret és tisztel minket, hogy ránk bízta azt az üzenetet, hogy mondjuk el egymásnak, hogy kegyelemből lehet élni. Hogy Isten jósága és emberszeretete az, ami éltet minket. Nem az aktuális hatalomtól függünk, nem is a másik embertől, hanem Isten kegyelmétől, aki megtart bennünket. Ez a fontos, ezt érdemes megélni és átadni. Szavainkkal, cselekedetünkkel, életünkkel. Hogy érezzék, lássák rajtunk is, hogy jó az Úr! Hogy kegyelemmel van felénk.
