„Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr.” (Jak 5.11b)
Talán elsőre felvetődik a kérdés, hogy Jakab nem olvasta, nem ismeri Jób könyvét? Hisz tele van szenvedéssel, nyomorúsággal? Hogy intézte volna a sorsát az Úr? Igen, maximum „elintézte”. Meghalt mindenkije, enyészeté lett mindene, ami volt számára. Még a betegség is elérte! Miről beszél ez a Jakab? Aztán, ha alaposan, mélyre ásva olvassuk Jób könyvét, észrevehetjük benne, hogy a legtöbbet kapta, amit csak ember kaphatott. Egy igazi, mély bensőséges viszonyt az Istennel. Hogy Jób szeme elé tárult, hogy bár az elmúlt élmények, kapcsolatok borzalmasan fájnak, mégis a lényeg máshol van. Hogy minden Istentől jön és hozzá megy vissza. Minden szenvedése alján ott volt vele az Úristen. Mert Ő soha nem hagy el bennünket.
