Az Úr megy előtted” – Matus Klára Krisztina iskolalelkész búcsúprédikációja a nyolcadikosoknak:
Hát ez a nap is elérkezett. Ma utoljára léptetek be a Hunyadi kapuján. Utoljára hoztátok magatokkal az iskolatáskátokat. Holnap már ballagtok. És mi veletek együtt örülünk, hogy ez a nap is eljött. Büszkék vagyunk rátok.
Ha most visszatekintetek az elmúlt nyolc évre, bizonyára számtalan emlék elevenedik meg bennetek. Ott van az első iskolanap izgalma, a régi bejárat képe, a kirándulások és túrák hangulata. A fák lombjai alatt sétálva megtapasztalhattátok, milyen csodálatos Isten világa.
Talán eszetekbe jut a kalandpark is, ahol nemcsak fizikai kihívásokkal néztetek szembe, hanem azt is megtanultátok, hogy együtt, egymást segítve minden akadály legyőzhető. Vagy a Balaton-parti napok, amikor megtapasztaltátok, milyen jó együtt lenni, beszélgetni, megosztani titkokat – olyanokat is, amikről mi talán sosem tudunk.
Ezek az élmények nem tűnnek el nyomtalanul. Beépültek a személyiségetekbe, formáltak benneteket. A közösségi programok során megtanultátok, hogy nem vagytok egyedül: van egy nagyobb közösség, egy igazi család, amely körülvesz és megtart titeket.
Most egy új fejezet kezdődik. Középiskolába mentek, új barátok és új kihívások várnak. Lehet, hogy izgatottan várjátok – vagy talán egy kicsit féltek is. De halljátok meg Isten bátorító üzenetét, amit egykor Mózesnek mondott:
„Az Úr maga megy előtted. Veled lesz. Nem marad el tőled, nem hagy el. Ne félj, és ne rettegj!”(5Móz 31,8)
Ez azt jelenti, hogy amikor először léptek be az új iskolátok kapuján, Isten már ott lesz. Ismeri majd az új osztálytársakat is, tudja, milyen tantárgyak jelentenek majd kihívást számotokra, és ismeri a kérdéseiteket, a bizonytalanságaitokat. Amikor esetleg egyedül érzitek magatokat, de ne feledjétek: Isten veletek van. Ahogy eddig is végigkísért titeket minden kiránduláson, kalandpályán, és a hétköznapok nehéz pillanataiban – úgy ezután is ott lesz veletek.
Evangélikus iskolába jártatok. Nemcsak tudást kaptatok, hanem hisszük, hogy értékeket is. Tanultatok a szeretetről, az igazságról, a bátorságról. Ezeket vigyétek magatokkal. Legyetek ti magatok is világító fények új közösségetekben.
Most, mielőtt útnak indultok, bizonyára tele vagytok hálával is – az itt töltött évekért, a tanáraitok türelméért és szeretetéért, szüleitek áldozatvállalásáért. De legfőképpen legyetek hálásak Istennek, aki mindvégig veletek volt, és veletek is marad.
Az osztálykirándulásokon nemcsak játszottatok és szórakoztatok – hanem megtapasztalhattátok, hogy az élet szép. Az élet ajándék. Ezt adjátok tovább! Ebből a fényből, örömből, életből sugározzatok másoknak is.
Ahogyan egykor Mózes elküldte Józsuét, hogy vezesse be a népet az Ígéret földjére, most mi is elbocsátunk benneteket. De ez nem végleges búcsú. Hiszen ti mindig is a Hunyadi családjához fogtok tartozni.
Reméljük, hogy egyszer majd visszatekintve így mondjátok: „Igen, mi is Hunyadisok voltunk.” És amikor szükségetek lesz rá – térjetek vissza! Ha nehézségek jönnek, emlékezzetek: van egy közösség, amely imádkozik értetek.
Ne feledjétek: ez az ígéret rátok is vonatkozik.
