A Hunyadi Barangolók lelkes csapata Máramarosban járt. Egy nagyon vidám hetet töltöttek együtt a gyerekek és a kísérők. A hét emlékeit két tanuló "versebe" foglalta össze:
1.
Egy hét Romániában
1.nap
Felkeltünk hajnali háromkor mézédes álmunkból.
Elindult a csipet csapat irány Koltó - mondtuk mi.
A probléma csak az volt, hogy nem volt mindenkinél érvényes személyi.
Átkeltünk a határon - ugyan másodjára.
De ez nem gátolt meg minket határozott célunkban.
Megálltunk egy templomnál - Felsőbánya volt a hely neve.
Ünnepi mise után a helyi tiszteletes vezetett minket körbe.
Megérkeztünk Koltóra, mire odaértünk eltelt vagy tizennyolc óra.
Este tüzet körbeállva énekeltünk, szórakoztunk …
Majd fáradt fejünket szép álomra hajtottuk.
2.
2.nap
Felkeltünk megint korán, meg kell valljam, kicsit furán.
Reggeliztünk, jól laktunk aztán útnak indultunk.
Leszálltunk Nagybányánál,megálltunk a városkapunál.
Megnéztük, megcsodáltuk, majd az ásító toronynál továbbsétáltunk.
Felmentünk a Szent István toronyba, 165 lépcsőfokon felbaktatva.
Gyönyörű volt a kilátás, csak sietnünk kellett, hogy elkerüljük a nagy harang kongását.
Elmentünk a Szentháromság templomba, hol csak a takarítás állt utunkba.
Eztán utunk a Művészeti Múzeumba vitt, hol a nagybányai művészeknek csodálhattuk meg festményeit.
Elmentünk a régi piactérre s megnéztük mit vásároltak a régi szép időkben.
Várt minket a Magyar Teleki ház, hol sok érdekességet találsz.
Visszatértünk Koltóra, a Teleki Sándor kastélyba, ahol több hetet töltött el Petőfi s felesége egymagában.
Megnéztünk a gyűjtemént - abból az időből - mikor Petőfi írt sok költeményt.
Átmentünk az udvarra, hol néhány fiatal megtanított néptáncra. Vége van egy napnak egy nem mindennapinak.
3.
3.nap
A mai nap nem indult furán már megszokásból keltünk oly korán.
Reggeli után elindultunk buszos túránkra.
Hosszú út után megérkeztünk Szaploncára.
Itt bementünk egy vidám temetőbe bármilyen furcsán hangzik is ez…de tényleg.
Megnéztünk néhány szellemes sírfeliratot a halál okával és a halott foglalkozásával.
Utunk a vásár fele vitt sok érdekes dolog szembejött velünk itt.
Leszálltunk az Akknasuhatagi sós strandnál
hol könnyű szerrel a víz tetején maradtál.
Egy fagyi után ismét útnak indultunk és a Máramarosi kolostorokat látogattunk.
Bár naivan hittük hogy 1-2 óra,vár a vacsora s a meleg ágy szomorúan tapasztaltuk hogy hosszú út vár még ránk.
Ismét eltelt egy nap,rohamosan közeledik a tábor vége, de mi azért nem búsulunk hisz még sok öröm érhet.
4.
4.nap
Felkeltünk hát negyed nyolckor szinte már rutinból.
Elindultunk ismét a busszal bravúros sofőrrel.
Megálltunk egy benzinkútnál rendeztük a magunk dolgát,
aztán mentünk fel a hegyre medvétől egy picit félve.
Először mondtuk:”pf ez piskóta” aztán kérdtük:”Még hány óra?”
Tomi és Fülöp vitték a botot,a kezük majdnem leszakadott.
Ott voltunk az út felénél már azt hittem az utolsó rímnél.
Még egy kis séta s fenn vagyunk a tetején... ezt nem is gondoltuk volna még az elején.
A hordozók a bottól szomorú búcsút vettek majd utunk lefelé vezetett.
Mentünk tovább Gálbusszal, mert nem bírtuk már lábbusszal.
Egy másik hegyhez érkeztünk, hol felvonóval könnyű szerrel felmentünk.
Visszaértünk Koltóra, vége van egy útnak, egy hatalmas kalandnak.
Közeleg az utolsó éjszaka hosszú út vár még haza így versünket mi is zárnánk s ezzel a napot megkoronáznánk.
2018 08.06-10.
Biczi László Dániel 8.C - Woditsch Tamás 8.C
