Gyertyagyújtás - emlékezés...
Halottak napjához közeledve immár hagyomány, hogy iskolánk tanulói - szülők - kollégák együtt emlékezünk a háborúk, a soproni bombázások áldozataira. Gyertyát gyújtunk, fejet hajtunk...
„Urunk! Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt 90,12)
"Nekünk a családi emlékezet ad sokat. Sorsok, történetek, amelyekben épp olyan emberek szerepelnek, amilyenek mi is vagyunk. Vágyakkal, tervekkel voltak teli, de egyik percről a másikra mindez megváltozott. A világháború végén, Sopron bombázásaiban kevésen múlott, hogy kinek milyen sorsa lett: valaki életben maradt és hosszú életet élt, gyerekeinek, unokáinak tudott mesélni, mások élete ott ért véget, értelmetlenül, tragikusan. Az áldozatok emléke is arra tanít minket, hogy életünk ideje Isten kezében van. Mi békében élünk, és ezért hálásak lehetünk. Vigyáznunk is kell a békére, a szívünkben lévő békességre. Nekünk is vágyaink, terveink vannak a jövővel kapcsolatban, de a mi életünk is Isten kezében van. Bölcs szívet abban kaphatunk, hogy ezt tudjuk. Így emlékezünk azokra, akik életüket vesztették a háborúban, és akik életüket adták hazájukért szolgálva. Az ő emlékük számunkra sokat adhat.
Isten vigyázzon ránk! Ámen."
(Pelikán András lelkész gondolatai, melyek az ünnepi áhítaton hangoztak el...)
Köszönjük Mindenkinek, hogy eljöttek, részt vettek a megemlékezésen. Családias volt.
Köszönöm Nyerges Marcell (Hunyadi díjas) és Juhász Olivér (DÖK díjas) volt Hunyadis diákjainknak, hogy csatlakoztak hozzánk!