Hunyadi_fej_03
iskola
„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,14)

Napi ige

Amit pedig szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek õáltala. (Kol 3,17)

iskola főoldal
ovoda főoldal
Menü
Naptár
Facebook

Irány a Facebook

 
 

Áhítat - gondolatok április
Cikk dátuma: 2016.04.04 11:17

Galéria

 „Én ültettem, Apollós öntözte, de Isten adta a növekedést. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.” (1 Kor 3, 6-7)

Nagyon érdekes kérdést feszeget Pál! Mi és ki számít igazán? És talán ismét a csoda kérdéséhez értünk el. Ahhoz a határhoz, amit nem értünk, nem látunk. Mert persze ültetni kell ,öntözni kell de, hogy mitől nő ki a termés, hogy van ez a csoda, hogy valami életre kel azon, az előtt csak csodálkozva állhatunk! És milyen jó lenne, ha ez így lenne. Tudni, hogy öntöznünk kell, hogy ültetnünk kell. Tudni, hogy van feladatunk, de az élet sokkal nagyobb, mint mi vagyunk. A részesei lehetünk, sőt azok is vagyunk, de a titkot nem tudjuk megfejteni. A növekedést Isten adja!

„Maga az Úr vonul majd előtted, ő maga lesz veled. Nem hagy cserbe téged és nem hagy el: ne félj hát és ne rettegj!” (5 Móz, 31,8)

Mózes ötödik könyve fokozza a félelmet. Ne félj és ne rettegj! Mert, amikor a félelem eluralkodik rajtunk, akkor jön a rettegés. Állandósult félelem, valami önkívületi állapot. rettegni minden mozdulattól, minden tekintettől. Erre olvashatjuk Mózes könyvében, hogy előttem, velem az Úr! Nem hagy cserben. Érdekes megfogalmazás ez. Mert nekem azt üzeni, hogy ott van. Nem azt, hogy nem érhetnek rossz helyzetek vagy bántalmak. De akire ekkor is lehet számítani, hogy mellettünk van, ítélkezés nélkül, tele szeretettel az Isten az.
11-e hétfő

„Aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat!” ( 2Kor 9.6)

Hogyan élsz? Egész egyszerűen erről szól ez az ige? Mit teszel az életedbe? Morzsákat vagy életet? Csepegteted a szeretetet vagy engeded, hadd áramoljon? Mennyit teszünk az életünkbe? Aztán oly sokszor csodálkozunk, hogy milyen sekélyesek a kapcsolataink az életünk az örömeink. Hát nem azért, mert alig vittünk bele valamit? Beletenni egészen, magunkat! Ott lenni teljesen benne, teljesen jelen, teljes szívvel…

„Ó, Uram, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre!” (Zsolt 22.20)

Lehet kérni az Úristent! Nem olyan főúr Ő, akit csak hébe-hóba lehet keresni. Nem olyan Isten Ő, akinek csak a fogadóóráira lehet menni. Akit nem illik „zavarni” holmi csipp-csupp ügyekben. Ő olyan Isten, akit mindig, minden körülmények között meg lehet keresni. Akihez fel lehet kiáltani! Akihez lehet szólni! Mert az Isten épp abban erős, hogy meg lehet szólítani. Nem távolról ítél vagy dönt, hanem közel van az életünkhöz. Segítségünkre siet.

„Támaszt majd a mennyi Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha.” ( Dán 2,44a)

Ebben az életben egy biztos. Hogy, ami van az egyszer elmúlik. Ez az ember drámája. A nagy kérdés, hogy minek és miért, ha egyszer minden véget ér? Van-e értelme adni, elfogadni, alkotni, ha bármikor ezek (is) elmúlhatnak? Mi a biztos ebben az életben? Nagyon mély és nehéz kérdések ezek. Ami számomra válasz, az az Isten szeretete! Ez az alkotó erő, ami nem múlik el soha. Ami értelmet és bizakodást ad, hogy van értelme ennek a rövidke, kusza életnek.

„Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten! (Jel 15,3)

Mi a csoda? Szerintem az, amire rá tudunk csodálkozni! Tele vagyunk szépséggel és úgy megyünk el mellette, hogy észre sem vesszük. Az egész életünk egy csoda vagy azzá válhat, ha nyitott szemmel, de még inkább nyitott szívvel járunk. A tehetséget Isten adta nekünk ajándékul. Azt, hogy mit kezdünk vele az a mi ajándékunk lehet Istennek. Mit kezdünk az ajándékunkkal? Kibontjuk vagy hagyjuk a dobozban?

„Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet.” (Jób 32,4)

Mi van mögöttünk? Sok minden. Tapasztalatok, élmények, bukások. Tanulások. Mi van előttünk? Azt csak a Jó Isten tudja, szoktuk mondani. Izgalmas kérdés, hogy mit hoz a jövő? Merre visz majd az utam, kiket sodor elém az élet? Izgalmas és félelmetes kérdés is egyben. Ebben az izgalomban, sőt akár félelemben van egy biztos kapaszkodónk. Hogy a jövőben is ott lesz az Isten. Velem lesz holnap is és jövőre is. Mert ő jól látja és tudja, hogy mi lesz velem.

„Elesett és szegény vagyok, de gondol rám az Úr!” (Zsolt 41,18a)

Köszönöm, hogy gondolsz rám, de hát mit kezdjek vele? Meg tudod oldani a bajom? Olyan sokszor hallom ezt! Minek mondjam el? Úgy sem tudsz segíteni rajta!
Ez valóban így van. Nem tudjuk megoldani a másik életét sokszor. De milyen jó valakivel közösen cipelni néha a terhet. Megosztani az érzéseinket! Főleg, ha az Isten is gondol ránk. Elesettek és szegények vagyunk, de gondol ránk, gondol velünk az Úr!

Diavetítés
tavasz.jpg tavasz

Méret: 160.06Kb

Adományok 1%

További információk

Hírek szülőknek

Beiskolázási információk

 

 

Iskolahívogató kisfilm

Iskolai szociális segítő


Segítsen adója 1%-ával

Utalásos étkezés fizetés

Bankkártyás étkezés befizetés


HUNYADI BARANGOLÓK CSAPATA

 

Szeretettel várunk Barátaiddal együtt az új tanévben is!

Hírek diákoknak

Szövegszerk gyakorló

Talált tárgyak

Tisztelt Szülők!

 

Tanév végéig rengeteg elhagyott ruhanemű halmozódott fel az iskola talált tárgyak gyűjtőjében.

Sajnos nem áll módunkban tovább tárolni.

Kérjük, akinek elveszett ruhája, cipője, stb. a tanév során, legyen kedves átnézni a gyűjtőt július 15-ig.

A határidő után itt maradó holmikat ruhaadományként elszállítjuk.

A kép csak illusztráció!