Ma különleges délelőttjük volt óvodásainknak: ellátogattak a református templomba, amely 1929 óta áll, és hívogatja a közösséget az Úrhoz. Ahogy beléptünk, Lídia néni kedves tringulum-játékkal fogadta a kicsiket, majd elindultunk egy izgalmas felfedezőútra, hogy jobban megismerjük ezt a szép templomot.
„Mi lehet itt középen?” – kérdezte Lídia néni, és a gyerekek rögtön találgattak. Kiderült, hogy az oltár, amit a reformátusok Úr asztalának hívnak, ott áll a középpontban. Rajta a Biblia, mögötte a szószék, ahonnan Isten szavát hirdeti a lelkész. Oldalt pedig a keresztelőasztalka áll, ahol az új nevek a nagy könyvbe kerülnek. Milyen izgalmas volt, hogy egy ovis társunk nevét is megtaláltuk ebben a könyvben!
Bejártuk a padokat, ahol szép énekeskönyveket találtunk, majd a gyerekek kíváncsian felsétáltak a karzatra is. Onnan egészen közelről láthatták az orgonasípokat. A szemünkkel búzakalászt és szőlőt kerestünk, amelyek Isten bőségére emlékeztetnek. Lídia néni elmesélte, hogy Isten nemcsak a mindennapi kenyérrel, hanem az úrvacsorával is gondoskodik rólunk: kenyérrel és borral. Jézus pedig azt mondja a szőlőről, hogy Ő a szőlőtő, mi pedig a szőlőszemek vagyunk.
Találtunk egy kehelyt is – egy régi, nagy poharat, amiből ittak régen. És beülhettünk azokba a padokba, amelyeket a mi tiszteletünkre fűtöttek be – milyen jó meleg volt ott!
Lídia néni egy különleges 3T-s üzenetet is hozott nekünk:
• Templom: Ez Isten háza, ahol az Ő tisztelete zajlik. Olyan különleges hely ez, mint egy orvosi rendelő, csak itt a lelkünk gyógyul.
• Találkozás: Itt találkozunk Istennel és egymással, mert a templomban gyülekezetként együtt vagyunk.
• Töltökezés: Ahogy a virágoknak vízre van szükségük, nekünk is kell töltődés – Isten szavával, énekkel és imával.
A gyerekek megismerhették a templom minden kis szegletét, a mózesszéktől a perselyen át egészen a harangig – mindezek azért vannak, hogy közelebb hozzanak minket Istenhez.