Iskolánkban diák csendesnapot tartottunk az ELMÚLÁS témakörében
„De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el."(Ézsaiás 40,31.)
Zólyomi Kitti 8. A osztályos tanuló így fogalmazta meg gondolatait a Cendesnapról:
Érdekes és elgondolkodtató volt a mai Csendesnap számomra.
Mindenszentekhez és a mai Halottak napjához kapcsolódott a mai nap, az elmúlás volt a témája. Az Evangélikus templomban kezdtünk Istentisztelettel, ami a Reformáció ünnepéhez kapcsolódott. Zoli bácsi mondandójára szerintem érdemes volt figyelni, a kapcsolatokról beszélt, mert olyanokat is mondott, amibe talán sokan nem gondoltak bele, az élete történetein keresztül vitt közelebb bennünket a nap témájához. Utána megnéztünk egy filmet. Címe: Bakancslista, ez a film is az elmúlásról szólt. Tulajdonképpen ez a film volt az elindítója a beszélgetésnek, amit Adrienn nénivel tettünk meg.
A film alatt is, a beszélgetés alatt is és a Taise áhítat alatt is a következőkön gondolkodtam. Remélem és hiszem, hogy ezek az alkalmak sok diáknak jelentettek annyit, mint nekem.
Mikor a családommal elmentünk a temetőbe, és odaálltunk a sírhoz, én szomorúságot éreztem. Szerintem ilyenkor mást nem nagyon lehet érezni. Igaz, hogy akiket meglátogattunk a temetőkben azok közül csak egyet ismertem, a dédi mamát. De mégis szomorúságot éreztem, mert mi lett volna, ha itt lennének velünk, és ha ismerhettem volna őket. Viszont dédi mamánál még szomorúbb voltam, mert őt ismertem és a boldog emlékek fűznek hozzá, s már nincs többé, és már csak egy emlék. Emlékszem, mikor karácsonykor kaptam tőle egy játék babát, amit úgy „neveltem” mint ha a saját gyermekem lenne.
Szerintem a szeretteink nem szeretnék, hogy egész életünkben utánuk siránkozzunk, de akkor is a mindenszenetek napja nagyon fontos, mert igaz, nem azon az egy napon kell csak a halottakra gondolni, hanem minden évben, de ez egy fajta tiszteletadás és a feléjük irányuló szeretett kimutatása. A gyertya lángja is erre emlékeztet, ahogy lobog.
Az elmúlás lehet jó és rossz is. Mikor bezárul egy ajtó és kinyílik egy másik, lehet jó vagy rossz. Nem tudjuk. Mikor elveszítjük egy vagy több hozzátartozót, ez rossz. De idővel a rossz halványul, a fájdalom elmúlik valamikor. Meg mikor azt érezzük, hogy egyre idősebbek vagyunk ezzel is elmúlik valami, viszont egyre több új emberrel ismerkedünk meg, ahogy haladunk előre az életben, ez lehet jó.
Ez a nap nekem nagyon tetszet és tanulságos is volt. Remélem többször is lesz lehetőségünk ilyenekről beszélgetni.
Jakab Jázmin 7. B osztályos tanuló is összefoglalta a Csendenap történéseit:
2015. november 2-án iskolánk Csendesnapot szervezett, témája az elmúlás és a változás volt. A Reformáció ünnepe alkalmából a napot az Evangélikus templomban kezdtük. Az istentiszteletet iskolánk lelkésze, Kadlecsik Zoli bácsi tartotta. Ezután minden osztály visszavonult az iskolába, ahol az évfolyamok a Csendesnap témájához választott filmeket néztek meg. Mi, hetedikesek a Bakancslista című filmet láthattuk. A történet érdekes és megható, mely azt sugallja, hogy igazi céljaink megvalósításához mindig van idő. A film megmutatja, hogy a nehézségek (súlyos betegség) változásokat hoz az ember életében, melyek reményt adnak az újabb célok megvalósítására. A vetítés végeztével, az osztályfőnökkel együtt feldolgoztuk a történt mondanivalóját. Ezután zenés-énekes áhítat kezdődött a tornateremben. A taize dalokat közösen énekeltük, melyet Ildikó néni, Iza néni és Ági néni hangszerekkel kísért. Rövid időn belül jó hangulat kerekedett. reméljük, hogy még sok ilyen hangulatos Csendesnapban lehet még részünk iskolánkban. Köszönjük a szervezést és az együtt töltött napot.
