Gondolatok a téli szünetre...
„Tied a nappal, az éjjel is tied, te tetted helyükre a csillagokat s a napot.” (Zsolt 74,16)
Láttam a minap egy fotósorozatot. A képek bemutatták, hogy milyen kicsi a föld. Nehezen lehet szavakba önteni, leírni azt, hogy valóban az egész bolygónk is csak porszem a világegyetemben. Valóban elgondolkoztam, hogy micsoda az ember? Milyen pici, esetleges, apró! Hol van benne az ember? És hol az Isten? Mekkora az isten? Nézve a fotókat és olvasva az igét, olyan szívmelengető, hogy ezt a hatalmas Univerzumot az Isten igazgatni tudja! Hogy rendezni a soraikat! Aztán bizalom járja át a szívemet, hogy ha így rendezi az Isten az egész, beláthatatlan életet, akkor az én életemet is tudja rendezni. Mert Ő nemcsak a csillagokat tudja helyre tenni, hanem engem is.
„Ti szomjazók, mind jöjjetek vízért.” (Ézs, 55,1)
Azt mondják, ha az ember szomjas, az már baj. Akkor a szervezet segítségért kiált. Aztán iszunk és jobb esetben nem várjuk meg, hogy szomjasak legyünk, aztán megint iszunk és így éljük végig az életünket. Lelkileg is. Szomjazunk. Talán mert nem élünk a forrás közelében. Nem merünk vagy nem tudunk ott élni. Olyan sokszor hallottuk, hogy délibáb még az Isten is. És ma hangzik a hívás és a bátorítás. Ne szégyelld, ha szomjas vagy! Merj kérni, inni! Merj menni a forrás felé. Talán nehezére esik az embernek, hogy elfogadja a segítséget. Mintha muszáj lenne mindig mindenki felé tartani, hogy erősek vagyunk és nem, nem vagyunk szomjasok. Az Isten előtt nem kell játszani. Előtte nem kell pózolni. Lehet szomjasan, fáradtan hozzá menni, aki élő vizet kínál nekünk.
„Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság.” (Zsolt 32,2)
Ma már vannak boldogságkutatók, akik az egész életüket arra tették fel, hogy kutassák, hogyan lehet az ember boldog! Könyvek, előadások, tanítások szólnak erről. Hogyan lehet az ember boldog? Hallani vélem a válaszokat. Ha kiteljesedett, vagy ha elégedett, ha jóban van önmagával. De valahogy a fenti ige ritkán kerül elő! Az a boldog, akinek az Úr nem rója fel a bűneit. Az a boldog, aki tudja is ezt. Nem azért nem rója fel, mert nem tehetné, hanem azért nem, mert szeret minket. Ezért veti a háta mögé, azért nem erre tekint. Mert van, amikor semmi sem segít, csak az irgalom. Mikor az ember ezt megérzi, azt hiszem akkor valóban, igazi boldogság van. Szeret az Isten!
