Ma délelőtt tartottuk óvodánk évzáró istentiszteletét, amelyet Matus Klára Krisztina iskolalelkész vezetett. Az alkalom középpontjában egy titokzatos kincsesláda állt, amelyet Klári néni magával hozott. A kérdés így hangzott: „Vajon van-e kincs a kincsesládában?” Valami zörgött benne – tehát biztosan volt.
Az elmúlt nevelési év során mindnyájan kincskeresők voltak a gyermekek – akár tudtak róla, akár nem. Klári néni kérdésére: „Szerintetek találtatok kincset?” – a válasz egyértelműen igen volt, hiszen a kincsesládában sorra kerültek elő az év jelképes ajándékai.
Elsőként egy szívet találtak, amely az ölelést, a barátságot és a szeretetet jelképezte. Ezután Klári néni egy könyvet mutatott fel, amely arra emlékeztetett, hogy a gyermekek az év során sok mesét hallgattak, tanultak belőlük, sőt elő is adtak meséket. A kincsesládában egy virág is lapult, ami arra tanított, hogy a növekedéshez – akár egy virágnál – szükség van magra, földre, vízre és napfényre. Ahogyan a virág fejlődik, úgy növekedtek a gyermekek is – nemcsak testben, hanem lélekben is.
A következő kincs egy labda volt. Ebben az évben sok lehetőségük volt a gyerekeknek a játékra, és nagy örömünkre első helyezést értek el a városi ovis olimpián. De sokak számára a szabad játék, az együtt töltött mozgás öröme is igazi élmény volt.
Klári néni LEGO kockákat is elővetetett, amelyekből az egyik kislány gyorsan egy guruló autót épített. Ez is tudást és odafigyelést igényelt – azt, hogy hogyan álljon össze az egész úgy, hogy működjön is.
Végül előkerült egy gyöngy is. A Biblia egyik példázata szerint egy ember igazgyöngyöt keresett, és amikor rátalált, mindenét odaadta érte. Klári néni így fogalmazott: „Bennünk is van egy gyöngy. Isten szeretete. Ezért nekünk nem kell fizetni. Nem kerül pénzbe, mint a fagyi. Ezt a szeretetet nem lehet elvenni tőlünk.” E gondolatokkal adtunk hálát az idei évért.
Az alkalom végén Klári néni előrehívta az iskolába készülő nagycsoportosokat, és külön áldást mondott rájuk:
„Kedves iskolába menő óvodások! Nőjetek bölcsességben és örömben, legyetek kedvesek egymáshoz, és emlékezzetek: ti vagytok a jövő fényes csillagai.”
Végül minden nagycsoportos homlokára keresztet rajzolt, szeretettel és áldással bocsátva őket útjukra az iskolába vezető úton.